This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


" F.Feri, azaz Fjodor! Pengeéles elme. Ha ambíciói nagyratörőbbek, az or- szág vezetői között lehetne. Ma egy vásárhelyi tanin- tézet igazgatója. Szeretem és tisztelem őt."


Antal Imre: Pami. EPS Trade Kft. Budapest, 2000. p.133.


A társadalom, az emberi viszonyok azonban fejlődnek (ha lassan is). Ha már most az általunk óhajtott emberi emelkedés kulcsa a viszo- nyokban, intézményekben, a társadalmi szervezetben van, akkor logi- kus, hogy mint nevelőknek, azokat az érzelmi, gondolkodás- és maga- tartásbeli csírákat kelt ápolnunk és fejlesztenünk, amelyek a fejlett kö- zösségi élethez nélkülözhetetlenek. Nem csak szavakkal, a gyakorlat- tal is. Ha nem a nyájember az ideálunk, hanem a közösségi, aki tudja helyét, ismeri kötelezettségeit és jogait, akkor a gondolkodásra, elfo- gulatlan ítéletalkotásra kell nevelnünk. Ha fölháborít bennünket a szűklátókörűség, az előítélet, a programozottagyúság, akkor a logikára, a fogalmak tisztán tartására kell nevelnünk. Ha nem az etikai machiavellizmus az eszményünk, ak- kor világos fogalmakat és egyértelmű magatartást kell kialakítanunk a jó és a rossz, a becsületes és az erkölcstelen, s a többi erkölcsi ka- tegória tekintetében. Ha kívánatosnak tartjuk, hogy a gyerek majdan olyan közösségi ember legyen, aki a jogok és kötelességek dialektiká- jában gondolkodik és cselekszik, adjunk neki már az iskolában olyan lehetőségeket, ahol hozzászokhat mindehhez. Vannak ilyen lehetősé- gek? Nagyon sok. Talán pl egy osztálytitkár megválasztásának módjá- ban nem az dől-é el, hogy komolyan vesszük-e azokat a közösségi já- tékszabályokat, amelyekhez mint felnőttek ragaszkodni szeretünk? Ha mint nevelők, a tanár tekintély bunkójával csapjuk fejbe a leghalkabb jogos tanulói ellenvetést is, akkor vajon nem a szervilizmus bábái va- gyunk? Amennyire lehetőségeink engedik olyan szellemben, olyan ke- retek közt kell nevelnünk, amilyeneket a gyerek mint felnőtt is igé- nyelni fog majd, s törekszik feléjük. A lényeg: az ember közösségi életének emeléséhez mi adjuk hozzá be- csületesen a magunkét. Rajtunk ne múljon, hogy sikerül-e!


Írtam 1968. augusztus 22-én. Aki élt akkor, tudja, miért írtam.


9


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66