This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár kovács szabina


kIráNdulás a pusztábaN (autós-kirándulásunk emlékére)


1. Hajnalonként hűs szelek, köd bolyong, ősz zörget – motorzajunk tépi föl a hétvégi csöndet.


2. Maradna a napsütés repedésbe bújva – elfeledett utakon kirándulunk, újra.


3. Útra elszánt társaság; farkasszemet nézni indulunk: a „sömmi”-vel; munkakedvünk régi.


4. Bár, ki komolyan hiszi: ott lakik a sömmi kinn a pusztában, annak velünk kéne jönni!


5. Sámson alatt Török-híd nagy titkokat rejt még, egyszer talán valaki megfejti a rejtélyt:


6. ki emelte, mért, mikor ezt a remekművet kinn, a sömmi közepén, tudta-e, mit művelt?!


7. Kopáncs régi temploma ős-gyöp közt úgy megbújt, hogy az idő feledte, ezer év is elmúlt


8. felette. Törött sírok fák tövén; kifordult kincs; rozoga fakereszt; hús, kő: összegyógyult.


56


9. Emlékeket lélegzünk; hangsúlyos vonalak; elhagyott templomkertben az idő sem halad;


10. évezredes csöndjét csak egy szellem-szerzetes esténként elsuttogott imája tölti meg.


11. Montág-pusztán kilátó; zöldeskék fűtenger; ember eggyé válik itt éggel, végtelennel;


12. nincs e helyt két egyforma fűszál, égen felhő ugyanolyan, az tudja jól, aki itt felnő.


13. Bogárzóban templom tör ég felé száz éve; kihalt minden körötte: meg kellett, hogy érje.


14. Ám nyaranta búcsúkor minden újraéled: föltámad a hagyomány, fölbolydul az élet.


15. Amint mélyebb, s mélyebbre hajtunk a határba: szaporodik egyre a rejtett helyek száma.


16. Csikóspusztán vad erdő, Blaskovics-kápolna – mintha ember lábát ide be sem tette volna…


17. Akkor ki építette a kriptakápolnát? Örök idők óta itt áll – úgy gondolhatnád.


18. Hol az erdő legsűrűbb: magányosan, múltba réved a kripta, mintha feneketlen kútba.


19. Borostyánnal befutott falai kifosztott sírokat őriznek: e családnak ez jutott.


20. Az időből kikopott hajdani hős Blaskók: csontjaikat szétszórták vandálok meg rablók.


21. Kúriájuk tollüzem, párnagyár a magtár; Csikóspusztán harminc fő él, busz meg alig jár.


22. Útra, drága Pagonyom! Dél felé haladva fölragyog a pusztában a Langó-kápolna.


23. Két világ közt lebeg és hófehér. Bár volna rá szó, milyen különös e hely, s a kápolna.


24. Útkereszteződésnél, világok közt lebeg – karcsú, kecses templom és a Langó-kereszt.


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66