This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár Az ukrán tisztek a harcok alatt falusi házakban szállásolják el magukat. Szüleim elmeséléséből tudom,


hogy egy tiszt gyakran hintáztatott engem, a ruháskosárban fekvő kéthónapos csecsemőt, és közben mon- dogatta: „Быть партизаном.”32 Házunktól távol tartotta az „idegeneket” az a cirill betűs mágikus mondat, amelyet a hozzánk beszállásolt tiszt írt a kapura krétával. Persze az ukrán tiszteknek is jutott egy kis idő a kikapcsolódásra, a Kristály gramofonunk nagy bánatára. A tisztek jóérzésűek lévén, pálinkát nemcsak ma- gukba, hanem a lemezjátszó membrános fejébe is öntöttek. – Igyon a bárisnya is! – mondogatták. Mivel a lemezjátszót spirálrugó hajtotta, lejárta után kurblizni kellett. A kurblizás nagy figyelmet igényelt, mert a túlhúzás a rugó szakadásához vezethetett. Nem nehéz elképzelni, hogy a szakadást nem női kezek idé- zik elő.


„Dokinak” a falu egyedüli orvosaként – infernális állapotok között – el kell látnia a szovjet és román se-


besülteket a front közvetlen közelében. Ide is pónifogat hordja.33 Közben tífuszos magyar katonát bújtat- nak lakásuk pincéjében. Az élet perverz fintora: beszéli az ellátásra szoruló sebesült ellenség nyelvét. (A ro- mán nyelvet Erdélyben, az oroszt – Friedrich von Paulus marsall sztálingrádi kapitulációját követően [1943. január 31.] – autodidakta úton sajátítja el.) A front elvonulása után megkezdődik a romok eltakarítása, és hamarosan feléled a politikai közélet is.


„Doki” baráti kapcsolatai részben fellazulnak halálozás, elköltözés, nézeteltérés miatt. Egy évvel a Domo- kos család Hódmezővásárhelyre történő költözését követően, 1947-ben – a háborús évek tapasztalatai, a háborút követő évek kihívásai hatására, 20 év mindszenti munkálkodással a háta mögött – Szegedre a Szak- szervezetek Társadalombiztosítási Központjába (1950 óta az OTI, Tisza Lajos krt. 97.) kerül rendelőintézeti szakorvosnak.34 Szeged és Hódmezővásárhely közelségének köszönhetően a Kosóczky és a Domokos csa- lád még sokáig, amíg az egészségi állapotok ezt lehetővé teszik, vicaverza látogatja egymást. Az 1950-es évek elején keresztapánk, Józsi/Jósti bácsi egy sötét záporesős nap beugrik a Felszabadulás/Lázár utcai la- kásunkba meglátogatni bennünket. Még ma is emlékszem arra a pillanatra, mikor Jósti bácsi hatalmas sár- ga bambusznyeles fekete huzatú esernyőjét becsukja, és hatalmas vízpermet borított be. (Ma már óvato- sabb vagyok az esernyős emberekkel.) A megfeszített szakorvosi munka, a permanens továbbképzések aláássák frigyüket. Közel 20 évi házas-


ságot követően, ideálisnak nem mondható körülmények között, 1953-ban „Doki” elválik férjétől, és magá- ra marad a Kazinczy utcai lakásban.35 Magányában gyakran gondol vissza a petróleumlámpával megvilá- gított mindszenti utcákra, egykori barátaira, a községháza építésére és a tizenhétajtós kerti házukra.36 Az 1960-as években fizikoterapeuta az OTI-ban.37 Ezekben az években gyakran meglátogat bennünket (18. kép), feltűnik a filatelista körben és bélyegkiállításokon (19. kép). Mi gyerekek mindig érdeklődéssel vet- tük körül az erős konkáv szemüvegű („szódásüveg fenekű”), széles műveltségi körrel rendelkező „Dokit”. Hihetetlen módon értett a gyerekek nyelvén, részben azért, mert ötgyermekes családban nőtt fel, rész- ben azért, mert Sepsiszentgyörgyön elsajátította ennek tudományát, részben pedig a gyermekorvosi praxi- sának köszönhetően. Kitűnő társalgó volt. Mindenekelőtt didaktikusság, határozottság, szuggesztivitás és megdöbbentően széleskörű reál és humán műveltség jellemezte.38 Élveztük szarkasztikus humorát, és a farizeusság feletti, Hanna Mela festőművésznőre emlékeztető pálcatöréseit. Rendszeresen nevelt bennün- ket az egészséges életmódra, ha tehette, gyarapította táplálkozástudományi ismereteinket, és elmagyaráz- ta a tout cassé, tout passé francia proverbium helyes értelmezését. Annak ellenére, hogy könyörtelenül tükröt tartott cselekedeteink elé, nem tudtunk rá haragudni. Külföldi útjairól mindig hozott valami apróságot a családnak. Az apróság általában kávéskanál volt, te-


kintettel arra, hogy nagy kávésok voltunk. Örményországból egy geometrikus-díszítésű, alpakkának tűnő kanálkát hozott, amelyen apró cirill betűs veret volt: „МЮЗ ц76к медьх” 39 Rögzítettek voltak az árak (?), ezért az ellenértéket beleüthették az áruba, a nemesfémek próbájához hasonlóan. Nyugaton jártában egy 9 V-os, hüvelyknyi szárazelemmel működő CAPTAIN márkájú, 6 tranzisztoros zsebrádiót vásárolt magának. Az 1960-as évek elején – a táskarádiók megjelenése korában – ez a méret még unikálisnak számított. (A táskarádió renoméját jelzi Fényes Szabolcs–Bacsó Péter: Táskarádió dalának slágerré válása is.40 )”Doki”, hogy megossza örömét, elhozta hozzánk bemutatni a japánok újabb elektrotechnikai mini mütyürjét, a CAPTAIN-t. A bemutató furcsa véget ért. „Doki” látva a kütyü iránti beteges vonzalmam, megesett a szíve


14


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66