This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár Hát nem mondom, vót akkor is csutkatű, mög csutka is, még galy is akatt


néha, de a városrul nem hoztunk tűzrevalót, oda is innét vittük. Eszt elhihetöd, mer én mondom. Ó hogy a fene önné mög azt a pár mázsa fát, hát aszt sajnálja, avval még nem


mén tönkre a gazdaság. Inkább sosé főznék égy tányér ételt sé, ha mindég ilyen- nel köllene tüzelni. A csutka mög a galy még csak haggyán, de abbul is folyton rakni köll a katlan ajját. Égy akkor csak itt ájjon örökké a tűznél. Aszt hiszi tán, ögyéb dógunk sincs ideki? Tudom én, tudom, hogy úgy van. Én mindönt elhiszök. Neköd van igazad,


neköd, csak hadd el mán. Eszt a ganét mög odaadom a tanyásnénak, ű majd job- ban mögböcsüli, mint té. Hát aggya, a fene bánnya, nem rivok utána – mondta Teruska s megrakta a


katlant fával, amit a lány éppen előcipelt. Fölemelte a kötőjét, megtörülte vele az arcát és elhessegette a legyeket. Az jutott eszébe, hogy épp olyan az öreg- gazda, mint ezek a hitvány legyek, akik mindenbe beleütik az orrukat. Mért jár ez ki folyton a nyakukra. Mért nem marad otthon a városon, a háznál, amikor mindene megvan. Mikor mindent hazavisznek neki a tanyáról, amit csak kíván. Bezzeg ő, ha tehetné, felé se nézne a tanyának. Hisz mi van itt; amiért érdemes kijárni? Sár van, por, piszok, cselédek és állatok, főzés, munka, munka reggel- től estig, munka hétköznap, ünnepnap, mindig, megállás nélkül és aminek örül- ni lehetne, semmi. Érdemes ezért itt élni? Egy órát se maradna tovább, ha raj- ta állna s azt is elfelejtené, hogy valaha itt járt. De az öreg kijön, minden héten, mintha nem tudná elfelejteni a tanyai életet, állandóan itt lóg a nyakukon, be- leszól életükbe, kérdezget össze-vissza és ő most majdnem kikottyantotta a tit- kukat. Aztán még fölbosszantja evvel az árvaganéval, mintha nem mérgelődnék eleget egész nap a cselédek miatt. Még azt a néhány mázsa fát is sajnálja tőlük, amit egész évbe föltüzelnek. A vén zsugori. Igazán fölháborító. Kijár ide s leske- lődik utánuk, mintha ők is csak cselédek volnának a tanyában. Ezt meg is mond- ja majd az urának, ha kijön... Annak? Hisz az is olyan. Ha eszt a veszekedést hal- lotta volna, biztos, hogy az öregnek adott volna igazat, ő meg hallgathatott vol- na... Hát ilyenek. Mind ilyenek. És neki ezek között kell végig élnie az egész éle- tét. Hát nem bolond ő, hogy ennyit tűr miattuk? Na de ezután majd másképpen lesz. Hiszt mindennek van határa, az ő türelmének is lesz... Az öreggazda ezalatt kasba rakta az árvaganét és odavitte a tanyásné katla-


nához. Itt van, Térának nem köllött, té tudom, szívesen föltüzelöd. Az asszony örült neki és köszönte, már csak azért is, mivel amott nem kellett. Holnap nagymosást rendez, éppen elég lesz a katlan alá. De az öreggazdát ez már alig kárpótolta. Meg volt sértve, de nagyon. Vérig.


Hogy annak a kényes menyének nem kellett az a drága árvagané, amiért annyit hajlongott a gyöpön öreg derekával. Szörnyen fönn hordja az orrát ez az asszony. Na hisz egyebet se csinált, mióta itt van. Még ő nem tudja, mi az élet. Idehozta a fia a gazdaságba, a szegénységből a jólétbe. Akkor olyan volt, mint a cérnaszál, most meg majd el csöppen a hája. Csak élt itt eddig a készből és semmire sem- mi gondja. Majd ha megöregszik ő is. Majd jó lenne még az árvagané, csak len- ne, aki összeszedné. Majd... Leült újból a ház tövébe. Konok hallgatással szívta pipáját s többé rá se nézett az asszonyokra. Ezek után ne várjon a menye tőle egy árva szót se.


Kárász József Tanya. Regény. Stádum kiadás. 55-65. oldal. A hanganyagot a Vásárhelyi Televízió szerkesztette.


A RésZleTeT MeGhAllGAT- hATJA heGyiné CseRnus JudiT előAdásáBAn.


www.vasarhelyilatohatar.hu Film- és Hangtár


https://www.youtube.com/watch?v=FWn4BiEewlo 49


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66  |  Page 67  |  Page 68  |  Page 69  |  Page 70  |  Page 71  |  Page 72  |  Page 73  |  Page 74  |  Page 75  |  Page 76  |  Page 77  |  Page 78  |  Page 79  |  Page 80  |  Page 81  |  Page 82  |  Page 83  |  Page 84  |  Page 85  |  Page 86  |  Page 87  |  Page 88  |  Page 89  |  Page 90  |  Page 91  |  Page 92