This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár Ha a ma embere kritikai véleményét akarja hallatni az /állam/ hatalomról, akkor a legtöbbször csak azt


mondja, „ez nem demokrácia”. Mellékesen jegyezném meg, hogy tudomásom szerint komolyabb, tudo- mányos igényű közvélemény kutatást arról, milyen államot is szeretnénk – a kilencvenes években tartot- tak nálunk utoljára. Hogy „ez” miért nem demokrácia, nem is próbálja, esetleg nem is tudná az átlagpol- gár megmondani, mégis igaza van. Még akkor is, ha sok esetben a „demokrácia” követelése mögé kicsi- nyes önzés, vagy szabadosság bújik. Viszont – akárcsak az egyiptomi piramisépítő, ha kevesli a sör adag- ját – „ösztönösen” érzi, hogy érdekeit nem jól képviselik, és pedig éppen a legmagasabb helyen. Amikor a hatalomnak jóindulattal tulajdonított tudás és erkölcs ellenük fordul, az emberek megkérdőjelezik az állam hozzáértését /tudását/ és hozzáállását /erkölcsét/ és lázadnak. Manapság pedig pártot válthatnak mind- össze, és kerülnek csöbörből vödörbe. Mégis, léteznek a hatalomnak optimális céljai. Azért tudunk róluk, mert már valamikor megvalósították, vagy megnevezték őket. Vagy meg fogják nevezni... Valójában, úgy gondolom, hogy jelentős tudás birtokában vagyunk, a célokat illetően, melyeket itt nem


akarok részletezni. Mégis a legfontosabb, a Rawls által megfogalmazott társadalmi igazságosság megvaló- sítása, mely az igények önkéntes kontrollján kell, hogy alapuljon.


A közgazdászok hiába gondolják, hogy a vagyon azé, aki megtalálja, és a szerződések betartását, szerző-


dések betartatásával lehet a legjobban megtanítani. Az önzés erkölcsiségét favorizáló, látható válságot élő mai modern társadalmi struktúrában alapvető


változások szükségesek. Ahogyan eltűntek a királyok, fejedelmek, grófok, a születési arisztokrácia, úgy a mai pártoknak is el kell tűnniük a közéletből, idejük lejárt. Annak a felelősségnek a tudatát, mely egy tár- sadalom irányításához kell, már elég régen – a szemeink előtt – elvesztették.


Amennyiben elfogadjuk, hogy a hatalom birtoklásának módja és minősége az emberiség jövőjét alap-


vetően befolyásolja, akkor világosan érzékeljük a felelősség súlyát, mely a hatalom birtokosait terheli. A fe- lelősség maga a hatalom természetes velejárója. Viszont felelősségtudata, vagy érzete a hatalom birtoko- sainak kell, hogy legyen.


Minden, valamit is magára adó politológus kitűnő tanulmányokat tud írni a polgári demokrácia elvi mű-


ködéséről. A probléma mindössze az, hogy gyakorlati kritikáját csak nagyon kevesen fogalmazták meg – ér- dekektől mentesen. Mégis, többek előtt világos, hogy a modern politikai pártok eszmei – ideológiai szem- pontból kiürültek, erejüket fölemésztette az egymással való kíméletlen harc, amit a hatalomért folytattak. Cselekedeteik következményeit nem vállalják, azokat az ellenfelek nyakába próbálják varrni. Egyik tanul- mányában Miklósi Zoltán így ír róluk: „az egymással versengő politikai erőknek önkorlátozóan együtt kell működniük versengésük közös kereteinek fenntartásában.” Ehhez mindössze annyit tennék hozzá, hogy az önkorlátozás a politikai hatalomért vívott harcban szemlátomást egyre kevésbé sikerül, azok a bizo- nyos keretek pedig úgy tűnik, korhadásnak indultak. A mai politikai pártok ősei – többségük a 19. század- ban – még valóban tartalmas programokat tudtak felmutatni, vagy haladó politikai – filozófiai nézeteket képviseltek. Napjainkra a programjaik üres, kampányszerű szólamokká, szóvirágokká, jelszavakká, alakul- tak, párhuzamosan azzal, ahogyan az állandó versenykényszer a gazdasági nagyságok karjaiba taszította őket. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenleg migrációs válságnak nevezett jelenség. Európában egész pártcsoportok formálódtak azzal a céllal, hogy többségében a Közel-Keletről, menekülteket impor- táljanak. Azért, hogy megbízóik, a gazdasági „nagyok” az így kapott olcsó munkaerővel odahaza leszorít- hassák a munkabéreket.


Ma, a multinacionális nagyvállalatok korában, velük karöltve a politikai pártok is átlépik az országhatá- rokat, ezzel újfajta feszültségeket keltenek.


35


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66  |  Page 67  |  Page 68  |  Page 69  |  Page 70  |  Page 71  |  Page 72  |  Page 73  |  Page 74  |  Page 75  |  Page 76  |  Page 77  |  Page 78  |  Page 79  |  Page 80  |  Page 81  |  Page 82  |  Page 83  |  Page 84  |  Page 85  |  Page 86  |  Page 87  |  Page 88  |  Page 89  |  Page 90  |  Page 91  |  Page 92