This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár A hatalom sajátos kapcsolatban áll a gazdasággal, pontosabban annak egy kirívó jelenségével – ez pedig


a gazdagság. Annak alapja lehet, ugyanakkor következménye is. Aki arról beszél, hogy a hatalom, akár mint állam – függetlenül, saját belátása szerint cselekszik, az a tényeket nem akarja figyelembe venni. Nincs szükség különösebb bizonyítékra, /még a Panama- aktákra sem/ ha azt állítjuk, hogy a történelem során a hatalom mind a mai napig tartó szoros és kölcsönösen jó kapcsolatot ápolt a gazdagsággal, bár ezt kimon- dani nyilvánosan ma sem illik, ehhez túl szégyenlősek vagyunk. Ki tudja miért? Mindenesetre Kornai Já- nos, a közgazdaságtan tudós professzora csak nem régiben hívta fel a közfigyelmet arra, hogy ne izgasson senki feleslegesen a gazdagok ellen. Én sem teszem – természetesen. Mindenesetre nehéz valódi példát találni hatalomra – gazdagság nélkül. Még Cincinnatus alakja is, akit a pácban lévő rómaiak állítólag az eke szarva mellől rángattak el, hogy legyen diktátoruk – igencsak a legendák ködébe vész. Amit a polgári teo- retikusok, főként Jászay Antal is vélnek az állam önállóságáról, azt a közelmúlt ismert eseményei nem iga- zolják. Ellenkezőleg. Az állam/ok/, államfők váltak és válnak gazdasági érdekcsoportok marionett bábjaivá. Semmi újdonságot nem állítok, ha azt mondom, hogy az idők folyamán a gazdagság hatalmat is akart ma- gának, majd hatalomra kerülve további gazdagságot. Ez a gazdagság szempontjából nagyon is észszerű do- log, hiszen semmi mást nem tesz így, mint a jövőjét biztosítja, ami, mint már említettem, szerintem a ha- talom lényegi képessége. A gond csak azzal van, hogy miközben a hatalom birtokában önmagát sokszoro- sítja, a gazdagság nem teljesíti más, a hatalom birtoklásának okán keletkező kötelességét. Például hajla- mos nem figyelembe venni a – hatalom által – vezetettek/alávetettek alapvető érdekeit. Nem szervezi, és vezeti őket, hanem a legtöbbször csak egyszerűen kihasználja kivételezett helyzetét. Márpedig a hatalom- nak olyan kötelezettségei vannak, mint az alatta élők alapvető életföltételeit biztosítani, értelmes élettevé- kenységüket irányítani. Ha a hatalom nem így tesz, előbb-utóbb önmaga sírásójává válik. Nem marad alatt- valója... Igen, a hatalom esendő...


A hatalom és gazdagság e szimbiózisát az emberek a jelek szerint sohasem kedvelték, noha kénytele-


nek voltak együtt élni vele. A gazdagság viszont az idők folyamán kénytelen volt a közízléshez igazodni, és bár hatalomvágya máig nem csitult, megtanult „rejtőzködni”. Marcus Licinius Crassus /i. e. 114 – i. e. 53/, az ókori Róma híres – hírhedt közszereplője, közmondásos vagyonát ingatlanspekulációkkal szerezte. Ezzel azonban nem elégedett meg, hatalmat is akart. Nem elégedett meg azonban a közönséges politikai vezér- szereppel, hadvezéri babérokra is vágyott. Irtózatos vagyona még ezt is lehetővé tette számára. A gazda- sági életben javára váló kiváló üzleti szimata azonban nem segítette ki a parthusok ellen i. e. 53-ban vívott carrhaei csatában. Legyőzték, majd megölték, lefejezték, száját állítólag /Plutarkhosz/ teletömték arany- nyal figyelmeztetésképpen. Crassus óta a gazdagság ill. annak birtokosai megtanulták, hogy gazdasági ha- talmukat nem érdemes személyesen érvényesíteni a politikában, vagy éppen máshol. Sokkal kifizetődőbb erre a célra megfelelő embereket fogadni... Manapság minden magára valamit is adó gazdasági érdekcso- port rendelkezik „saját” politikai párttal, de erről később még lesz szó...


Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol tovább már nem lehet megkerülni azt a jelenséget, amikor a ha-


talom olyan /esetleg hivatásos/ személyeket fogad szolgálatába, akik uralmát ténykedésükkel biztosítják. Ez a jelenség maga az állam, ill. annak kialakulása. Az állam természetesen nem római találmány, hanem jóval korábbi társadalmi fejlemény. Mivel Platón óta foglalkoztat bennünket, embereket, én magam aligha tudok, de nem is akarok újat mondani róla. Témám szempontjából, mint a hatalom manifesztációja érde- kes, mert rámutat annak néhány jellegzetességére.


Amint az emberi csoportok létszáma annyira megnőtt, hogy a hatalomnak nehézségei támadtak érdek-


érvényesítése során – megjelent az állam is. Az állam egy sajátságos képződmény, amíg nincs, addig is lé- tezik hatalom. Viszont ha egyszer megszületett, törvényes, valódi hatalom, állam nélkül már nem képzel- hető el. Alapfeladata elhitetni az alattvalókkal, hogy nélküle törvényesség nem létezik. És valóban, miután létrejött, úgy tűnik, az állam valódi hatalommal bír, mert intézményesíti az erőszakot.


31


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66  |  Page 67  |  Page 68  |  Page 69  |  Page 70  |  Page 71  |  Page 72  |  Page 73  |  Page 74  |  Page 75  |  Page 76  |  Page 77  |  Page 78  |  Page 79  |  Page 80  |  Page 81  |  Page 82  |  Page 83  |  Page 84  |  Page 85  |  Page 86  |  Page 87  |  Page 88  |  Page 89  |  Page 90  |  Page 91  |  Page 92