This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár Deák Ferenc meg is nevezi ezt a célt: a népek boldogítása. A hatalmat abszolutizálja a híres író George


Orwell, amikor kijelenti, hogy a hatalom nem eszköz, a hatalom cél. Én úgy gondolom, ha van pozitív ered- ményként értelmezhető jelentése az alá – fölé rendeltségnek, úgy létezik céltudatos és észszerű hatalom is. De ha a dolgok mellérendeltsége dominál a világban, úgy minden hatalom csak relatív értéket képvi- sel, mesterséges kreáció, mely minden helyzetben megkérdőjelezhető. Számomra rendkívül lényeglátónak és igaznak tűnik Hannah Arendt filozófusnő megállapítása, miszerint a hatalom képesség, mely végső so- ron biztosítja egy közösség fönnmaradását. Szeretném hinni, hogy a jövőben ezt hatékonyabban teszi. Szá- momra a hatalom valós képesség, a jövőre tehető befolyás képessége, nem más, mint a jövőre gyakorolt nagyobb befolyás birtoklása másoknál.


Közhelynek számít, de a hatalom jelenségének megismerésére tett kísérlet során megkerülhetetlen a


hatalom keletkezéséről is szót ejteni. A hatalom eredete azért tűnik lényeges kérdésnek, mert ha önma- gától létrejött szükségszerűség – mint azt sokan állítják – akkor nehezebben kezelhető, mintha a saját aka- ratunkból jött volna létre. Ez utóbbi esetben feltételezhető, hogy mi magunk döntően befolyásolhatjuk, akár meg is szüntethetjük. Ha a hatalmat korlátlanul oszthatónak tekintjük, úgy a dolog nem is látszik any- nyira utópisztikusnak. Igen régi, tankönyvekben élő hagyományként jelentkezik a hatalom keletkezéséről szóló elgondolás, melynek hívei Rousseau-tól eredeztetik elképzeléseiket. Eszerint a hatalom tulajdonkép- pen közmegegyezés eredményeként keletkezett /társadalmi szerződés/, melynek következményeképpen észszerű rend működik köreinkben, és nem verjük agyba – főbe egymást a villamoson nagy tömegben egy- más sarkát taposva, mint tennék ezt legintelligensebbnek tartott rokonaink, a csimpánzok – ahogyan erre a kiváló tudós etológus Csányi Vilmos szellemesen rámutatott. Függetlenül attól, hogy ez az elgondolás mennyire helytálló, vagy modern, arra fölhívja a figyelmet, hogy a hatalom nem puszta erőszak alkalmazá- sával keletkezhetett. Itt adódik magától a kérdés: kinek is van hatalma tulajdonképpen? Ha az egyén /én/ szempontjából nézzük, a válasz az lesz hogy: annak, akit többen támogatnak, mint engem. A lényeg ese- tünkben nem az, hogy az állítás igaz, hanem hogy elhiszem-e? Ha az egyének többségével sikerül elhitetni, hogy nincs támogatottságuk, akkor megvan az alap, amire a hatalom épülhet. Az etológusok főemlősökön végzett megfigyelései mindenesetre azt példázzák, hogy amely egyed befolyást szerez a többiek fölött, ezt úgy teheti, ha támogatói vannak /szerzi őket/. A hatalom kialakulásában /megszerzésében/ lényeges sze- repet játszhatott az együttműködésre való készséges hajlamunk. Tekintélyelvűségünk a középszer mániája, márpedig – valljuk be – döntő többségben középszerűek vagyunk. Ugyanakkor nem szabad lebecsülnünk a nyers fizikai erőszak szerepét sem a hatalom kialakulásában. Nem tekinthetjük azt csupán a hatalommal velejáró „szükséges rossznak”. Úgy tűnik, a hatalom nem lehet meg kényszer nélkül, ami egyenes úton ve- zet a valódi erőszakhoz. Az általunk megismert /mintegy készen kapott/ modern értelemben vett hatalom valószínűleg úgy keletkezhetett, hogy az apró helyi hatalmak kényszer hatása alatt „egybenőttek”. Erre az ókori Egyiptom egyesítésének története szolgálhat példaként. A természeti népek életének tanulmányo- zása során, a szociológia művelői viszont azt a következtetést vonták le, hogy írott történelem előtti őse- ink még tudták kezelni a csoportok közötti agressziót, „háborúik”az esetek döntő többségében valószínű- leg nem jártak komoly vérontással. Én ugyanakkor nem gondolom, hogy a tétjük kisebb lett volna, mint azt egyesek állítják. Azt gondolhatnánk, hogy minél nagyobb létszámú egy bizonyos csoport, a felette uralko- dó hatalom annál nehezebben érvényesül. Vagyis a nagyobb létszámú csoport tagjai értelemszerűen sza- badabbak. Azt hiszem felesleges bizonygatnom, hogy ez nem igaz. Ebből következik, hogy a hatalom vala- mi olyat tud – ösztönösen, és/vagy tanult módon – ami kívül esik egyetlen ember kompetenciáján. Többek között ezért is értelmetlen dolog egyeduralomról beszélni, vagy egyetlen ember nyakába varrni a legször- nyűbb dolgokat, még ha esetleg Néró is volt az illető neve. Ugyanakkor a kollektív gonosztettek elkövetése során szeretünk kibújni a felelősség alól, és az egészet a hatalom /állam/ nyakába varrni. Több-kevesebb sikerrel. A Szent Bertalan-éj történéseit mindenesetre, nehéz lenne csupán a hatalom kényszerítő kegyet- lenségével magyarázni. Úgy vélem, hogy a hatalom fejlődése során kiválik egy csoport, melynek tagjai bo- nyolult és kölcsönös érdekkapcsolatba lépve a hatalmat ténylegesen birtokolni kezdik.


29


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66  |  Page 67  |  Page 68  |  Page 69  |  Page 70  |  Page 71  |  Page 72  |  Page 73  |  Page 74  |  Page 75  |  Page 76  |  Page 77  |  Page 78  |  Page 79  |  Page 80  |  Page 81  |  Page 82  |  Page 83  |  Page 84  |  Page 85  |  Page 86  |  Page 87  |  Page 88  |  Page 89  |  Page 90  |  Page 91  |  Page 92