This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár KönTös isTván


AZ ISKOLAPADBÓL A GRÓFI SZÉRŰRE


árnyékát. Családunk nem tartozott a legszegényebbek közé, mert édesapámnak ”biztos” munkahelye volt a vásár- helyi Concordia kötszövő üzemben mindaddig, míg a zsidó tulajdonost a nácik el nem hurcolták 1944-ben. Eredeti szakmája férfiszabó, mestervizsga nélkül, édesanyám női szabó, ugyancsak mesterképzettség nélkül. Kézimunkákat készített odahaza különböző kisvállalkozóknak kevés fizetségért. Megváltozott családunk anyagi helyzete a háború befejeztével. Már 12-13 éves gyerekként megtapasztaltam


Munkáscsaládban születtem, abban az időszakban /1935/, amikor a második világháború előrevetítette sötét


a nagybetűs élet nehéz oldalát. Édesapám egy korábban szerzett gyógyíthatatlan betegsége - mélyvénás trombó- zis - miatt egyre súlyosbodott. Gyakran hetekig kórházi ápolás alatt állt, majd rokkanttá nyilvánították. Saját dönté- sem volt, hogy a tanítási szünetekben munkát vállaljak, ezzel segítve a megélhetési gondokon, melyek édesanyám- ra hárultak. A sors kegyetlen fintora, hogy már 13-14 évesen a nehéz fizikai munkák felé sodródtam, voltam rizs- és gyé-


kényarató a Nagyszigetben. Párban az egyik jó barátommal, a vásárhelyi laktanya bővítésén, az épületek alapjait ás- tuk két hónapon keresztül úgy, hogy csak kenyéren és szalonnán éltünk. Felbuzdulva a munkabírásomon és engedve egyik ismerősöm csábításának, - aki már dolgozott cséplőgép-


nél - magam is leszerződtem 1952 nyarán N. Ferenc cséplőgép tulajdonos „bandájába”, aki korábban szomszédunk volt a Malom utcában. N. Ferencnek kiváló traktorai voltak /Ford/, ami garancia volt a meghibásodás nélküli folya- matos munkavégzésre. Beszélni kell a cséplőbanda létrejöttéről és felépítéséről, kik, hogyan látták el az egyes munkafolyamatokat. A


bandát egy tapasztalt, idősebb férfi szervezte, általában ismerősei, esetleg rokonai köréből. Az úgynevezett géprészt - a cséplőmunkások keresetét - a gépes gazdánál helyezték el a cséplés befejezéséig. A kereset a szétosztáskor dif- ferenciálódott egész és fél részre. A munka nehezét végzők általában férfiak voltak, ők kapták az egész részt: zsáko- lók, etetők, kéveadogatók, szalmahordók, akik párokban dolgoztak és időnként váltották egymást. Jómagam a kéve- adogatók közé tartoztam. A fél részesek nők, fiatal férfiak voltak, akik a törekhordást, kévevágást végezték. Gépünk- nél - a szokástól eltérően - egy ellenőr is dolgozott, jelen esetben Sz. Zoltán, általános iskolai kántortanító, volt ma- tematika tanárom, aki kizárólag adminisztratív munkát végzett a mázsálásnál. Ő számolta ki az elcsépelt gabonából járó géprészt. A teljes dolgozói étszám 22-24 fő volt. Július első hetében elfoglaltuk munkahelyünket Vajháton, ahol közép- és kisparaszti családok gabonáit csépel-


tük egyik tanyáról a másikra „költözve”. Itt nem voltak szérűs kertek, ahova több gazda termését szokták behordani. Az egyik gazdától a másikhoz költözés sok „üresjárattal” járt. Ennek ellenére öt hét alatt befejeztük a felvállalt mun- kát. Nagyon elégedettek voltunk a jó ebédekkel, melyeket a megállapodás szerint a gazdák biztosítottak számunkra. Az elégedettség a gazdák részéről elismerő szavakban nyilvánult meg a gyors és precíz munkánkért. Hazafelé készülődtünk, amikor a gépes gazda a következőket közölte: A sövényházi parasztok nagy bajban van-


nak, túl a Tiszán, a volt Pallavicini birtokon, még meg sem indult a cséplés, segítséget kérnek. /A Sövényháza elneve- zést ma már kevesen ismerik, a térképek sem jelölik./ A több apró települést Ópusztaszer néven egyesítették 1974-ben. Nem tudtunk kitérni a kérés elől. Úgy gondol-


tuk, jól jön részünkre is ez a nem várt kereset. A következő napon már az Árpád-szobor körzetében folytattuk a mun- kát nagy-nagy csalódások árán. „Az egész táj vad fájdalom...”, elszórtan, megroggyant cselédházakban laktak az egykori zsellérek. Rendezetlen,


elhanyagolt környezet, szegényes állatállomány, óriási a kontraszt Vajhát után. Az is hamarosan kiderült, miért nem vállalta eddig egyetlen cséplőgazda sem ezt a területet. Sok volt a rozs, kevés a búza és az árpa. Beálltunk gépünkkel az asztagok közé és hajnali háromkor megkezdtük a munkát. A rozs cséplése okozta a leg-


több gondot. Ugyanis ebben az esztendőben nagyon jó gabonatermés volt országosan, a rozs embermagasságúra nőtt, rengeteg volt a szalma, lassan haladtunk.


25


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60  |  Page 61  |  Page 62  |  Page 63  |  Page 64  |  Page 65  |  Page 66  |  Page 67  |  Page 68  |  Page 69  |  Page 70  |  Page 71  |  Page 72  |  Page 73  |  Page 74  |  Page 75  |  Page 76  |  Page 77  |  Page 78  |  Page 79  |  Page 80  |  Page 81  |  Page 82  |  Page 83  |  Page 84  |  Page 85  |  Page 86  |  Page 87  |  Page 88  |  Page 89  |  Page 90  |  Page 91  |  Page 92