This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár – Karesz! Remélem, megúszod! Tegnap este jártak itt tisztek kocsival, éppen Boldi és Pali volt őrségben


és jelenteniük kellett. Meg azt is mondták, hogy nem lehetünk szőrösek, meg kellett borotválkoznunk szá- razon pengével! Vizsgáltam az időjárást.


– Tibikém! Már csak szitál az eső, lemenőben a nap. Mindjárt hat óra, és váltás lesz. – Karesz! Már nem hallatszott a lövészet zaja. Lehet, hogy vége lesz a szolgálatnak. Szerencsére keve-


sen jártak erre. Fogsz-e aludni? – Tibikém! Pisilni, kakilni hova is mehetnék? Amikor Hódmezővásárhelyről vonattal jöttünk


Tatárszentgyörgyre, akkor egy-egy vagonban negyvenen voltunk. A két oldalon ki volt alakítva fából eme- letes ágy. Tízen feküdtünk egymás mellett. Ám aki nem akart aludni, a vagon közepében volt egy olajoshor- dóból kialakított tűzhely, meg a nyitott vagonajtóknál kipisilhettek… – Karesz! Menj és te keltsed fel Boldit meg Palit! Már csak szitált az eső. Bementünk a sátrunkba. A vörös hajú társam ivott egy kis rumot. Én ettem


egy tenyérnyi kenyeret. A társam kínált újra cigarettával, ám nem fogadtam el, hanem lefeküdtem. Tibor elővette zsebrádióját és zenét kezdett hallgatni.


Csukott szemmel merengtem, hogy eljuthatok-e őszre az egyetemre. Előfelvételis katonai szolgálatom


befejeződhet július végére, augusztus elejére. Azért fogdába sose kerülhettem. Azért se, amikor a szek- rény-ellenőrzésnél megtalálták a hat 14,5-es hüvelyeket, amelyekből pohártartót akartam készíteni. Nagy motorzörgés volt. A szőke hajú Pali lépett be a sátorba.


– Gyertek ki! Megjött a katonai ellenőrzés. Négyen sorban álltunk. A kocsiból kilépett egy katonatiszt, meg a segédtisztje.


– Erőt, egészséget alezredes elvtárs! A segédtiszt elemlámpával világított ránk.


– Parancsnok elvtárs! Meg vannak borotválkozva. Az alezredes megszólalt: – Volt-e, aki megpróbált bejutni a lőtérre a lőgyakorlat alatt? – Nem volt senki – mondta a kopasz Boldi. – A sátrat maguk csinálták? – Igen. – felelte Tibi. – Szedjék szét! Vége lett a lőgyakorlatnak, és tíz perc múlva a teherautó visszaviszi magukat a központ-


ba. Mielőtt elment volna az alezredes a kocsijához, utána futottam. Mielőtt beszállt volna, megkérdez- tem:


– Alezredes elvtárs! Nem lesz hadbírósági ügyem? – Kicsoda maga? – Árpás Károly őrvezető, a hódmezővásárhelyi Bercsényi laktanya gépesített gyalogos századának egyik


toronylövésze. – Aha, most már tudom, mi zavarja. Nézze: a tisztek nem akarnak felelősséget! Ráadásul ismereteim


szerint se személyi baleset nem történt, se tárgyi károkozás. Jöjjön vissza nyugodtan. Beszállt a kocsiba és elment. Alig tíz perc alatt szétszedtük a sátrunkat. Az ágakat kupacba tettük, de előtte az ágakkal szétszórtuk


a szalmát, tekintsék trágyának. Aztán minden holminkat felpakoltuk a ponyvás teherautó platójára. Már nem esett az eső, de erős szél fújt. Felszálltunk mind a négyen a ponyvás teherautóra és elhagytuk a pusz- tát.


Miután eljutottam a honvédi térközpontba, elmentem az illemhelyre. Majd megfürödtem és leszedtem


az eső miatt nedves zoknimat, gatyámat, trikómat, ingemet, nadrágomat, zubbonyomat – kaptam száraz ruhát is. De vacsorázni nem akartam. Ezen a szombaton este fél kilenctől a katonai sátorban a fapriccsen szabadon feküdhettem. Bíztam a jövőmben!


35


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60