This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


Ismét vigyázzban álltak, fejet hajtottak. Kivételesen nem volt taps, csak csend. Látszott, hogy néhányan szemüket törölték. Majd ismét énekelni kezdtek:


Zúg a nyírnek a lombja a szélben, Könny borítja a rózsám szemét. Szíve majd meghasad a szegénynek, Úgy siratja régi kedvesét.


Mért sírsz, te kisleány, Lesz még gyümölcs a fán... Ha jő a partizán Szabad lesz majd szép hazánk!


Még szól az ágyúszó, A gránát és fegyverek. Süvít a vad golyó, De köztünk gyáva nem lehet!


A meghajlás után nem volt taps. A szovjet szimfonikus zenekar indulóként eljátssza az előbbi dallamot. Ezt óriási tapsvihar, fütyülés, kiabálás követte.


*


Rövid ideig kivonultak az ebédlőből. A szovjet tisztek, meg a magyar vendégtiszt megdicsérte a kultúrcsoport tagjait, majd elmentek a pa-


rancsnoki irodába. A Kuruttyó tagjai rágyújtottak egy-egy cigarettára, s közben bepakolták a holmijukat a kisbuszba. Közben a helyiek átrendezték az ebédlőt, és meghívták őket az állófogadásra. A fogadáson Verebélyi megkérdezte oroszul az egyik szovjet katonát: – Miért volt ez a cirkusz az előadás végén. A ruszki magyarul válaszolt: – Ukrajnai vagyok. Higgyétek el, megértettem mindazt, amit előadtatok! Majd elmondom a többieknek. – Köszönjük – mondta Halvasi őrvezető. – De miért volt ez a hatalmas vihar? – Tudjátok, azért, – felelte a vörös csillagos –, mert ez a dal szokott elhangzani minden leszereléskor. S


utána mennek a katonák az állomásra, s a vonattal haza a Szovjetunióba. Árpás Karesz szólalt meg: – Nekünk mi lett volna a búcsúztató, ha megszállók lettünk volna? – Fejezzék be! – mondta Berecz János százados a hátuk mögött. – Jöjjenek, indulunk a vásárhelyi Ber-


csényi laktanyába.


Beszélgetés őrségBen 1975.06.28.


Június utolsó szombatjának délutánján a pusztai dűlőút szélénél álló lombos akácfa alatt két esőkabátos


katona állt. Nem látszott, hogy volna a kezükben fegyver. A lomb védett minket az esőtől, az esőköpeny csuklyája óvta az égő cigarettánkat. A barna hajú – én voltam – így szólt a vörös hajú társához:


33


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60