This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


Maguk meg a FIN után fejenként három-három nap szabadságot. A Kuruttyó tagjai összebeszélés nélkül kórusban válaszoltak: – A dolgozó népet szolgáljuk! Nagy Szent Gergely napja békét sugározva töltötte be a zászlóalj politikai tisztjének irodáját.


Kényszerű megemléKezés – Kapcsolat a megszállóKKal 1975.04.04.


Az áprilisi nap fényét szűrték az E5-ös útnál lévő szegedi orosz laktanya udvarán álló jegenyék lombjai. A vörös téglafalú ebédlő épületének oldalbejáratánál megállt a zöldes-fekete kisbusz, a volán mellől ki-


szállt egy százados és kinyitotta az oldalajtót. – Erőt, egészséget, Berecz százados elvtárs! – Itt a Kuruttyó? Szálljanak ki, mert el kell rendezkedniük! A kocsiból egyenként szálltak ki az előfelvételi katonák. Lelépés után mondták a nevüket: – Berkes Tamás őrvezető vagyok, énekes, forgatókönyvíró és szervező, valamint versmondó. – Árpás Karesz őrvezető vagyok, énekes, versmondó, furulyás. – Halasi Zoltán őrvezető vagyok, citerás, furulyás, énekes. – Varga András őrvezető vagyok, gitáros, énekes, versmondó. – Elek Péter honvéd vagyok, műszaki szerelő, énekes, szájharmonikás. – Verebélyi Kálmán honvéd vagyok, énekes, dobos, versmondó. Valamennyien bementek az ajtón, vitték magukkal a holmikat. A hatalmas ebédlőterem északi sarkában volt kialakítva a színpad és az emelvény a vendégeknek; a


színpadot függöny takarta. A hat magyar katona bement a függöny mögé, és rendezkedtek. A vásárhelyi százados leült az első sorba. Egyszer csak trombitaszó hallatszott. Kinyíltak az ajtók, és hatalmas tömeg áramlott be. A végén megje-


lent egy kis szimfonikus zenekar, a zenészek leültek az emelvény és a fal között kialakított részen. Egyszerre megjelentek a vendégek, akik az emelvényen foglaltak helyet. Világítani nem kellett, a szombati dél körüli nap erősen világította a központinak szánt teret.


* Megkezdődött a műsoros megemlékezés. Először a szovjet himnuszt adta elő a szimfonikus zenekar. Vi-


szonylag csend volt, mert a katonák hallgattak. Rövid szünet után elkezdték a magyar himnusz előjátékát; amikor a szimfonikus zenekar belekezdett a


fődallamba, akkor a kultúrcsoport tagjai énekeltek a függöny mögött. Taps nem volt, hallatszott a székek zörgése – mindenki leült. Sípolt a mikrofon, majd a szovjet parancsnok megkezdte az ünnepi beszédét. Természetesen tolmács


nélkül, hiszen a szovjet katonák ismerték az orosz nyelvet, a magyar iskolákban meg már huszonhét éve kötelező nyelv volt az orosz. A taps után a magyar vendégtiszt kezdett szónokolni magyarul, időnként megállt, hogy tolmácsolják. A függöny mögött az egyik leendő történelem szakos megszólalt: – Miért nem mondja ki, hogy nem 1945. április 4-én volt vége Magyarországon a második világháború-


nak? A beszéd végén ismét dübörgött a taps. 26


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60