This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


Berecz százados adta ki a parancsokat: – Szabó honvéd! Mutassa be az alapvető alaki kiképzést! – Igenis, százados elvtárs! – felelte a középtermetű, kerek képű előfelvételi. – Szabó honvéd átveszem


a parancsnokságot, én fogok vezényelni. Szabó honvéd, vigyázz! Irány az étkező, indulj! Bal-jobb, Egy-ket- tő! Balra át! Ám ekkor a társunk jobbra fordult. – Szabó honvéd! – kiáltott rá a százados –, pihenj! Menjen a többi közé. Aztán a százados a mellette lévő faládából kivett két taposóaknát.


– Deák Pál honvéd! – Parancs! – felelte a vékony termetű toronylövész társam. – Az imperialista ellenség még nincs napi járásra sem. Telepítsen arra a vonalra két gyakorló taposóak-


nát! Deák Pali becsületes parasztgyerek volt, békési. Lekapta oldaláról a gyalogsági ásót, négykézláb elvitte


a vonalig a két aknát. Majd előírás szerinti gödröt ásott, utána vette a két gyakorló taposóaknát, és szük- séges módon elhelyezte. Aztán visszahányta rá a földet a kezével, elgereblyézte az ujjaival, majd hogy egyenletes legyen, azután


megtaposta. A vendég őrnagy rákiáltott: – Mit csinál, maga őrült!?! – Alázatosan jelentem, őrnagy elvtárs, álcázni akartam. – A taposóaknát taposta meg! Csütörtöke lett! Mindenki felröhögött, Deák Pali a fejét fogta. A szakaszparancsnok hadnagy átvette a szót: – Menjen oda a padhoz, és csináljon száz fekvőtámaszt, pihenésként meg kétszáz békaügetést! Ahogy Pali elment, Berecz százados folytatta:


– Árpás honvéd! – Parancs! – feleltem. A százados a másik ládára mutatott: – Vegye úgy, hogy a NATO-s ellenség a tó túlsó partjáról figyeli. Telepítsen egy tányéraknát! Négykézláb odamentem a ládához, ugyanis nemcsak kaszálatlan és magas volt a fű, hanem árok is


húzódott: így nem láthattak. Kivettem egy tányéraknát, lecsatoltam a derekamról a gyalásómat, majd kúsz- va a kijelölt helyre mentem. Visszafordulva láttam, hogy Berecz százados megnyomta a stopperét. Villámgyorsan kivágtam a gyep-


téglát, hason fekve kiástam a kellő mélységű gödröt. Közben láttam, hogy Berecz százados az őrnaggyal be- szélget, cigarettáznak. Az őrnagy hangosan felröhögött. Ügyesen elhelyeztem a tányérakna testét, ráhúztam a földet, visszahelyeztem a gyeptéglát. A föld egy


részét szanaszét röpítettem. Még mindig beszélgettek. Összesöpörtem a kimaradt földet, s a zsebeimbe dugtam. Aztán hátrafelé


kúszva eljutottam hozzájuk. – Százados elvtárs, jelentem, a parancsot teljesítettem. Láttam, hogy a két ember megint összenevet, aztán Berecz százados megszólalt: – Mutassa meg, hogy hol van! – Százados elvtárs, jelentem, az aknát úgy telepítettem, hogy az ellenség felderítői ne találják meg. Az őrnagy magához intette az egyik altisztet:


– Őrmester elvtárs! Mondja az efeseknek, hogy ötszáz forintot kap, aki megtalálja. Az őrmester is, a többiek is végigmászták a területet, ám az aknát nem találták meg. Büszkén feszítet-


tem; arra gondoltam, hogy az ötszáz forint nekem jut majd. Berecz ismét hozzám szólt:


– Árpás honvéd, hova ásta el? – Nem mondhatom meg, százados elvtárs.


20


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60