This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


– Árpás honvéd! – Parancs! – felelte egy alacsony termetű, barnásfekete hajú, zöld gyakorlóruhás újonc. Az őrmester kivett egy kézigránátot a ládából, és az odament újonc kezébe adta: – Látja ott a víz mellett azt a fát? Dobja oda a kézigránátot! Az újonc eldobta, de olyan óvatosan, mintha tojást hajított volna. Nem is jutott el a gránát a fáig,


alig esett le húsz méterre a csoporttól. Mindenki hasra vágódott, becsukta a szemét, volt, aki a fülét is be- dugta. Ám semmi sem történt. Berecz százados megszólalt: – Árpás honvéd! Hozza ide azt a kézigránátot! Az előfelvételis csak állt, de miután a századparancsnok fenyegetően intett, akkor olyan óvatosan, mint-


ha jégen járna, elment a tárgyig. Amikor lehajolt a gránáthoz, akkor Berecz százados tapsolt egyet – pillanat alatt lehasaltam. – Árpás fiam! Mondtam, hogy hozza ide! Erre felálltam. Lehajoltam, megfogtam a kézigránát nyelét, majd mintha tojásokon járnék, visszatértem.


Már mindenki felállt és bámulta a társát. A nadrágja nedves volt elől-hátul. A kézigránátot átadta a száza- dos úrnak. A százados átvette az előadást az őrmestertől: – Fiaim! A kézigránát csak akkor robban, ha megszakítjátok a gyújtószerkezetét. Úgy kell eldobni, hogy halljátok a kattanást! Ám ha nem bíztok az erőtökben, és a dobás hajító erejében, akkor


húzzátok el a hengert a nyéltől! Hallgassátok csak! Így! A néma csöndben egy kattanást hallottunk, majd a százados eldobta a gránátot egészen a pocsolyába.


Ott robbant. – Menjetek a vízhez, s ha láttok halat, akkor szedjétek ki! Néhányan odafutottak, de hal nem volt a víz színén. Mikor visszajöttünk, akkor a századparancsnok intett az őrmesternek:


– Őrmester elvtárs! Folytassa a képzést! Az őrmester középre állt és átvette a szót: – Katonák! Mint említettem, háromféle kézigránát van: a tankelhárító vagy páncéltörő, a védekező vagy


tojásgránát és a támadó. A támadó kézigránáttól nem kell félnetek, mert az csak fölfelé robban, és emi- att fölfelé meg szét felé, oldalt szórja szilánkjait – melyek megsebzik az ellenfelet. Nézzétek csak! Pataki! – Parancs – mondta az egyik öregkatona. – Menjen el háromszáz lépésnyire, és másszon fel ott egy fűzfára. Tegye a fejére a rohamsisakját, majd


húzza meg a kézigránátot, és illessze a fejére! Az előfelvételis újoncok némán és csodálva bámulták Pataki honvédtársukat, aki végrehajtotta a paran- csot. Eljutott a fáig. Mielőtt fölmászott volna, Berecz százados elharsogta: – Sisakot föl! Feküdj! Sokat nem láthattunk semmit a fű és a bozót miatt. A robbanás után Pataki visszajött, sértetlenül. – Figyeljetek, fiaim, az őrmester úrra! – mondta a százados. Patakinak meg adott egy ezerforintost. Az-


zal elment. VIZSGAGUBANCOK


1975.02.27.


Már február vége felé járt, amikor megkezdődtek a tisztes-vizsgák. Ismét kint volt a szakaszunk a gyakorlótéren. A télnek már vége volt Hódmezővásárhelyen: nem csak a


hó tűnt el, hanem száraz volt a talaj, sőt látszott a zöldülő fű között néhány hóvirág és nefelejcs is. Nemcsak a szakasz- és a századparancsnok volt velünk, meg a kiképző őrmesterek, hanem a zászlóaljpa- rancsnok-helyettes is. Öregkatona viszont egy se volt.


19


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60