This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár Hideg téli éjszakán,


(Akkor ám!!)


A szép lövész készen áll! Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sok ezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sok ezernyi vészen át.


A legénység erre is helyben járt, de nem zümmögték a dalt. Megint megszólalt a vörös hajú pesti. – Ez olyan ötvenes évekbeli. Ki akar 1974-ben a Rákosi-korszakra emlékezni? A százados elkomorult. – Maga milyen szakra jelentkezett? – Magyar-történelem. – Aha – aztán megemelte a hangját. – Szükség lenne egy nótafára, aki elkezdi a dalokat, amikor elhang-


zik a parancs: „Nóta!”, „Nóta indulj!” A botlábúnak minősítetten ismét jelentkeztem.. – Maga hol áll a sorban? – Az első szakasz hátsó harmadánál. – Az jó hely lesz, mert előre is, hátra is hallik. Akkor melyik dalokkal akarnak menetelni? A tömegből kiáltások hallatszottak. – A két utolsó lenne a jó! A nótafa megszólalt. – Százados elvtárs, elmegyek Fábiánnal, és megtanulom tőle a dalt. Mityu, – szólt a bajuszoshoz –, írd le


nekem a szöveget. Parancsnok elvtárs, énekelhetünk mást is? – Hogyne; ám előtte hallani akarom, vagy legalább látni a szövegét. Maga meg – szólt a bajuszoshoz -,


írja fel a táblára! Majd meglátják, hogy milyen sikeres lesz a vigyázz-menetük! Viszontlátásra! – Erő, egészséget, százados elvtárs! – dördült meg a kórus. A százados a két közlegénnyel elhagyta a termet


KIKÉPZÉSI TÖRTÉNET 1974.10.08.


Már túl voltunk az egyesharcos kiképzésen, az eskün és a rajélesen. Az őszi délelőttönként a laktanya mögötti pocsolyánál lévő gyakorlótérre jártunk. Ott mutatták be az


öregkatonák nekünk, gépesített lövészeknek, hogy milyen a botló, milyen a taposó és milyen a tányérak- na. Ugyanis arról volt szó, hogy a gépesített lövészeknek műszaki/utászi ismeretekkel is kell rendelkezniük. Ezen a napfényes októberi délelőttön, a második szerdán a századparancsnokunk, Berecz százados


is kijött velünk. A felkészítő őrmester vizsgáztatott bennünket: elmondatta a kézigránát részeit. Gyurácz Feri úgy elmondta a kézigránát részeit, hogy a százados magához hívatta, és tíz szál cigarettát adott neki. Majd az őrmesterhez fordult: – Mondja, őrmester elvtárs, dobtak már a fiaim éles kézigránátot? – Még nem, százados elvtárs. – Akkor itt az ideje. Az őrmester intett a két huszonnégy hónapos öreg katonának, akik kísérőként mindig a bokroknál hú-


zódtak meg, és éppen cigiztek. Ők eldobták a cigarettát, és rögtön oda is hoztak egy faládát. Az őrmester odaszólt az előfelvételisekhez:


18


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60