This page contains a Flash digital edition of a book.
Vásárhelyi Látóhatár


Bár a katonák dobogtak a lábukkal, de a százados felkiáltott. – Elég volt ebből, Fábián! Már mondtam maguknak tavaly is, hogy ezt a dalt nem akarom hallani! – Százados elvtárs! Én Szegedről jöttem. És tudok egy dalt. A századparancsnok nézte a barna bőrű, fekete hajú, bajszos katonáját. – Halljuk. – Egy pillanat. Fiúk! A dallamot zümmögjétek, dúdoljátok velem, s a páros versszakok ismétlődnek; ref- rénbe meg kapcsolódjatok be!


Diákkislány, Napkelet hajnalán, A hárs alatt, Vártam rád oly sokat.


Ott voltunk boldogok, Hol az öreg Tisza ballagott, Szívtuk az öreg hárs illatát, Egymás karja közt, babám.


Ott voltunk boldogok, Hol az öreg Tisza ballagott, Szívtuk az öreg hárs illatát, Egymás karja közt, babám.


Emlékszel még? Nyár volt, vörös az ég, A mosolyod Friss volt és biztató.


A nap úgy ránk sütött, Szívünk mélyén ez úgy átütött, De én nem törődtem semmivel Benned merültem csak el.


A nap úgy ránk sütött, Szívünk mélyén ez úgy átütött, De én nem törődtem semmivel Benned merültem csak el.


Csaták tüze, Közénk talált nagyon, Én elmegyek, Hazámat nem hagyom.


Apáink örökét, Édesanyám édes örömét, Tisza-parti házikónk falát, Tisza partján azt a lányt.


16


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36  |  Page 37  |  Page 38  |  Page 39  |  Page 40  |  Page 41  |  Page 42  |  Page 43  |  Page 44  |  Page 45  |  Page 46  |  Page 47  |  Page 48  |  Page 49  |  Page 50  |  Page 51  |  Page 52  |  Page 53  |  Page 54  |  Page 55  |  Page 56  |  Page 57  |  Page 58  |  Page 59  |  Page 60