This page contains a Flash digital edition of a book.
Művészet Jazz szól időnként


nak megnyitóján — a Tornyai János Mú- zeumban — hangulatos dzsessz-számokat adott elő Berezvai Márta (trombita), Mohai Tamás (gitár) és Almási Enikő (ének). A magával ragadó forró hangulatot Berezvai Márta trombitaszólója koronázta meg. E nem mindennapi vernissage adta az alkal- mat, hogy Berezvai Márta művésznővel készítsünk interjút, aki azóta a Sziget Feszti- válon is fellépett.


Sonkoly Tibor festőművész kiállításá- Miért választotta hangszeréül a trom- bitát? Nyolcévesen kezdtem álmodozni ar-


ról, hogy zongorázom, mert az óvodáskori barátnőméknél nagyon szépen játszottak. Szüleimet kérleltem, akik a bátyámat küld- ték el a zeneiskolába, hogy írasson be zon- gorára. Ott közölték, hogy betelt a keret, de azt javasolták, hogy kezdjek el egy másik hangszert, s akkor egy év múlva szívesen átvesznek zongorára. Így kerültem Ivanics Bertalan tanár úrhoz. Furulyázni kezdtem, s mivel látta, jó erőben lévő, stramm kislány vagyok, rábeszélt a trombitára. Kiderült, hogy van hozzá érzékem. Egy év múlva megengedte, hogy elkezdjek zongorázni, de beszélt a szüleimmel, hogy a trombitát is folytassam. Az idő őt igazolta, trombitából jobb eredményeket tudtam elérni, bár a zon- gora is szépen ment… Javaslatára a szegedi Tömörkény István konzervatóriumba felvételiztem, amely si- kerrel járt. Addigra megszerettem a trombi- tát, kezdett hozzám nőni. Itt Huszár Gábor tanár úr kezdett oktatni, de sajnos Pestre ke- rült. (Kb. 24 év után felkerestem Budapes- ten, nagy volt az öröm és meglepetés.) Boros Gábor vett át tőle, de nehezen


szoktam a másik tanítási stílust, ráadásul érdeklődésem elindult a dixieland és swing felé, s ez a klasszikus pályán elbizonytalaní- tott. A hódmezővásárhelyi fúvószenekarban értek könnyűzenei hatások is, illetve a kör- nyék dixieland zenekarai hatottak rám. Bera Zsolt osztálytársammal addig-ad-


dig beszélgettünk, hogy egy zenekar meg- alapításának a tervén vettük észre magunkat, ami hamar meg is valósult. Sok mindenben elakadtunk, nem volt nagy tapasztalatunk a könnyűzenében, de szerencsére segítségre találtunk Almási István személyében, aki kiválóan klarinétozott és szaxofonozott, s tudta, mi fán terem az improvizáció. Sokat tanított bennünket, magyarázta


a főbb swing szabályokat, így egyre ügye- sebb lett az akkor már Promenade Dixieland Band néven működő csapat, 17 évesen rend- szeresen felléptünk. A szegedi főiskolai tanulmányaim elin- dulásával választanom kellett.


Vásárhelyi LÁTÓHATÁR Az irodalom is hívogatott a trombita


mellől, ekkor 3 évre „le is tettem” a hang- szert.


Aztán meghallottam, hogy Pesten van Jazz Főiskola… Egy merész s hirtelen döntéssel felköl- töztem Budapestre, működő dixieland zene- karok után kutatva, s felvettem a kapcsolatot Tomsits Rudolffal is, hogy jobban el tudjak mélyülni a jazz tanulmányozásában. Állást vállaltam a Fővárosi Nagycirkusz


zenekarában, majd jött egy felkérés, hajóra kerestek trombitást.


Milyen egy zenész élete a hajón? A Földközi-tenger partjainál cirkált a


hajó, főleg görög szigeteken kötött ki. A Gaspar’s banddel - hat hónapon keresztül - napi 4-5 órát zenéltünk. Itt egy kisebb víz- iszonyt kaptam, de szerencsére rövidesen elmúlt. A hajós munka egy külön világ, csak annak javaslom, aki bírja a szigorú katonai szabályokat, s a család- és társnélküliséget. Olyan, mint egy hosszúra nyúlt nyaralás, finom ételekkel, viszonylagos jóléttel, me- seszép tájakkal, kristálytiszta tengervízzel, akár kék, sárga, piros halacskákkal (Mexi- kóban), szállodai környezetben, kivilágított színpadon profi táncosokkal, de félig-med- dig édesbús magánnyal, bár ott vannak a hajós kollégák. Egyik ilyen barátság jelenleg Japánban


él, másik Argentínában, harmadik Odesz- szában, negyedik Szentpéterváron. Szóval barátságok születnek, majd halnak el a szer- ződés lejártával.


Hol hallhatjuk? Legközelebb a Hadik kávézó teraszán


játszom, Budán. A Swing Ladies Hungary női big band első trombitása voltam. Köz- ben várandós lettem Jázminkával, így most nem erőltetem annyira a big bandes játékot, mert megterhelőbb, főleg a sok magas hang. Ha arról van szó, játszom romkocsmákban is, DJ mellett szólistaként ráimprovizálva az alapra. Mostanában tangóharmonikásokkal is próbálkozom duóban, mert szerintem ez egy izgalmas párosítás. Valamelyik nap a VI. Budapesti Cseh


Sörfesztivál mellett sétáltam el, s megütötte a fülemet egy jó kis tangóharmonika zene. Uccu neki, be az ajtón, addig-addig, hogy egy számba beszálltam, s nagyon jól sike- rült, nagy taps volt a jutalom, egy cseh trió (Jindra Kelisek Band) játszott, kiváló hege- dűsük van, és sok különleges, izgalmas szá- mot játszanak. Időnként, ha az anyagi helyzet úgy kí-


vánja, egyedül a Vörösmarty téren is szok- tam fújni a turisták örömére, s hihetetlen, de a régi dixieland számoknak van szinte a legnagyobb sikere, amit annak idején a Pro- menáddal vagy a hajón játszottam,.


BErEzvai Márta (Fotó: Pawel Karnowski)


Milyen zenét szeret játszani? Miért? Közel érzem magamhoz a bluest. Sokat


játszottam a Blue Way zenekarban, majd a White Coffe Blues Band-ben swinget. Az utóbbi időben vonzódom a ska, vagy akár az underground (Új Párduc zenekar) felé is, de sokszor a latin jazz ragad magával. Folya- matos útkeresésben vagyok. Egyik volt basszusgitáros kollégám


dicséretként azt mondta, hogy „fekete” a vérem, ami talán túlzás. Akkor éppen a Masquerade című számot gyakoroltuk. Sok-sok miért van, én is szoktam ezeken gondolkozni, de a fő miért, hogy miért nem klasszikus zene? Alkatomnál fogva, nekem például nem


jó sokat egy helyben ülni. Egy zenekari ár- kot vagy hosszas klasszikus zenekari pró- bákat nem bírnék, vagy csak kisebb időre. Szükségem van bizonyos fajta szabadságra, levegőre, mozgástérre. Egy színpadon, szó- listaként ez jobban adott. Tomsits Rudolf tanár úr mondta egyszer,


hogy annyi megkötés és szabály van az élet- ben, milyen jó is az, amikor improvizálva egy kicsit szabadabban „repkedhetünk”. A klasszikus zenei tanulmányokat


egyébként lehet kamatoztatni a tánczené- ben is, amikor éppen azt játszom, hiszen ott szükség van a szépen formált és hosszan ki- tartott hangokra. A lényeg: stabil klasszikus alapokkal, de jazz szól időnként, vagy akár egy kis tánczene.


A jövő? Szerencsén, véletleneken, találkozáso-


kon múlik. Fontos a tehetséges, jó zenész- kollégák inspirálása… Egyelőre a kislányom miatt még ide


vagyok kötve. Később lehet elindulok vala- merre, Angliába vagy a Kanári-szigetekre... A lényeg: minél több nagyon jó zene-


karban, nagyon jól, lehetőleg korrekt gázsi- ért szeretnék játszani. Jó lenne stúdióban rögzíteni pár dalt, hogy ne vesszenek el. Nagy feladatnak érzem, hogy Armstrong


örökségéből táplálkozva újabb mezsgyéket kitapossak…


Benák Katalin 31


Page 1  |  Page 2  |  Page 3  |  Page 4  |  Page 5  |  Page 6  |  Page 7  |  Page 8  |  Page 9  |  Page 10  |  Page 11  |  Page 12  |  Page 13  |  Page 14  |  Page 15  |  Page 16  |  Page 17  |  Page 18  |  Page 19  |  Page 20  |  Page 21  |  Page 22  |  Page 23  |  Page 24  |  Page 25  |  Page 26  |  Page 27  |  Page 28  |  Page 29  |  Page 30  |  Page 31  |  Page 32  |  Page 33  |  Page 34  |  Page 35  |  Page 36